Ez most mi? :|

• PiciCicaMica
• 2010-03-06 00:23:46

Vampire Diaries. 2 nap alatt kivégeztem az eddig 14 részes sorozatot. És jóvolt. Érdekes fordulatok vannak benne. De valahogy nagyon rossz kedvem lett tőle. :( Olyan "magányosnak" érzem magam vagy nem is tudom. Furi. És hiányzik valaki, aki meghallgat és megért és nem csak olyan "jóbarát". De ő elment és most senki.. Én meg kezdek egyre jobban belecsúszni a gödörbe. Annyira kéne valaki, aki megfogja a kezem és kihúz abból a gödörből. De nincs senki mert aki volt az is elment és innentől kezdve nincs sok minden amit mondhatnék. Talán tényleg befejezem a blogolást és ott lesz nekem egy toll egy füzet és a gondolataim, bajaim. Nem a billentyűzeten fogok pötyögni és közben melankólikus zenéket hallgatni, hanem az ágyban, ablakban vagy asztalnál ülni és a csöndben kiírni magamból mindent és nem kell félnem attól, hogy ki olvas. Az csak az enyém lesz. Lehet, hogy néha visszajövök és írok valamit de most elég rossz lelkiállapotaban vagyok. Olyan nyomorultul érzem magam. És vmikor vki azt mondta nekem, hogy szar az élet, de mi szarabbak vagyunk. Talán igaza volt. De próbálok túljutni ezen a "szar vagyok" dolgon és ha vki megkérdezi, hogy jól vagyok vagy valami baj van akkor csak mosolygok és azt mondom: köszi, jól vagyok, semmi baj. És majd megpróbálom elhinni, hogy ez igaz is. És lehet az is, hogy az amit úgy keresek itt van előttem csak éppen nem látom mert akármelyik pillanatban el tudnám magam bőgni és olyan jólesik elbújni egy olyan világba, ahol nem számít semmi. Ahol megtaláltam amit kerestem és, hogy az isteni érzés volt. De aztán felkel a nap és megvilágítja a valóságot. Megint ugyanott vagyok. 14 év alatt alig csináltam valamit. Tanultam. És majd jön a középsuli ott se fogok mást csinálni, csak tanulni, hogy majd normális jövőm legyen. Mire végzek 18 leszek. Utána még talán egyetem, főiskola megint tanulás és megint csak semmi. Után meg robotolni, hogy megéljek. És megint nem csinálok semmi értelmeset. És utána egyszerűen meghalok. Ennyi volt. Most lehet sok mindenkit untatok de nem kötelező olvasni az elmélkedéseimet. de ez segít, hogy megtaláljam mi a helyes és talán segítő kéz nélkül is ki tudjak mászni a gödörből. Mindenesetre pozitívan álok a dolgokhoz és nem kockulással fogom eltölteni az egész napomat, miközben teljesen magamba fordulok és szomorkodok, hanem valami értelmeset csinálok és elűzöm magam mellől a rossz gondolatokat.